Kellemes hosszú hétvégét!!!
2011 március 12. | Szerző: evasteer
Elérkezett megint a szombat. Jön a hosszú |
|
Az út felén túl..
2011 március 11. | Szerző: evasteer
|
alakítás alatt…
|
Ne sírj, hogy azok …
2011 március 10. | Szerző: evasteer
Jägreg Igoeb
Ne sírj, hogy azok …
Ne sírj, hogy azok az idők is elmúltak,
Ez így megy. A régi átadja helyét az újnak.
Ahogy a tegnapnak sincs helye máma,
Ne sírj, hogy vége lett. Nem történt hiába.
Akkor se, ha ma még nem érted.
Üdvözöld örömmel, ki ajtódon belépett.
S ma még Veled van, de kitudja holnap
Nem indul-e új utakra. Szép idők a “voltak”.
Ragadd meg a pillanatot! Nem hagyni veszni,
Remélve, reménytelen, de szívvel kell szeretni.
Nem adni föl, mert aki a fellegbe vágyik,
Sokat kell küzdjön, míg az valóra válik.
Van, ami megéri. Nem számítanak mások,
Csak a szív mélyéről jövő halk susogások.
Ne sírj azért, minek vége lett tegnap,
Talán nincs is vége, csak elmenni te hagytad.
Küzdeni. Amíg csak üt az ér a nyakon,
Keresztül mindenen, erőnkön felül, vakon.
Át ledönthetetlen, szilárd falakon,
Szeretni úgy, mint senkit. Nagyon.
A szeretet…
2011 március 9. | Szerző: evasteer
”A szeretet emeli trónjára az embert!”
|
||||
azt éled,amire figyelsz..
2011 március 8. | Szerző: evasteer
| “A legjobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen: rá sem gondolni! Mit jelent ez? Hogy mindig ott vagy, ahová figyelsz. Ha elfoglalja magát az ember olyasmivel, ami a figyelmét leköti – nem fáj a fájdalom. Azt éled, amire figyelsz. Az erős fájdalomnak azért van hatalma fölötted, mert iszonyatos erővel magához rántja a figyelmedet. Nem tudsz másra figyelni csakis a fájdalomra. Nem tudsz és nem is akarsz. Tehetetlenül nézed s nem tudod levenni róla a szemedet. Elbűvölt a kín. Magához rántotta a figyelmedet a fájdalom – és képtelen vagy azt akarni, hogy ne fájjon… “Nem gondolni” valamire nem lehet – de helyette valami másra gondolni, méghozzá nagyon erősen: lehet. Nagy bajok esetén mindig igyekszem uralni a figyelmemet. Én nem engedem magam arra gondolni, amire az önsajnálatom, a gyengeségem és a bennem síró gyerek akar. A gondolkodásunk ugyanis irányítható. Eltéríthető. Éppen az erős figyelem által. Másra összpontosítható. Vagyis a gondolatunk uralásának titka nem az, hogy mire gondolunk – hanem hogy mire figyelünk. A fájdalomra csak addig van értelme figyelni, amíg termékeny és gazdagít. Onnan kezdve, hogy értelmetlenül gyötör, jogom van megszabadulni tőle. Jogom van máshová nézni, mint ahol a sebem van. Jogom van derűsnek lennem, ha bajban vagyok. Kinevetni a végzetet. Jogom van fölfelé nézni. Az égre, a sűrű felhők mögött látható egyetlen csillagra – ha odalent vihar, eső vagy áradás van… Ilyenkor tanul meg az ember élni, reménykedni, nem félni, nem összetörni – s főleg önmagába kapaszkodni. Nincs erősebb társam, mint önmagam. És sohasem arra gondolok, ami lehúz – hanem arra, ami fölemel. / Müller Péter: Varázskő /  |
||
Háder János szép verse..
2011 február 28. | Szerző: evasteer
Háder János szép verse..
Ez a világ,nem az én világom, én valahonnan messziről származom
Ez a bolygó nem hazám nekem, ezt biztosan láthatom.
Ott, hol én születtem, nincs háború, és boldogok az emberek,
Ezen a világon, nincs fény, és már örülni sem lehet.
A földön hiánycikk a jó, nem gyúlnak örömnek fényei,
Vidám élet messze jár, elhalkultak léptei.
Biztosan büntetés, hogy itt múlnak napjaim,
Már sivatag, minden bennem, visszavágynak álmaim.
Ez a hely sivár, kiszáradt, forró, ég az ember talpa,
Ez a hely, most már tudom biztosan, az én világom pokla.
Álmok,álmodozás..
2011 március 22. | Szerző: evasteer
Ébren vagyok. Hát persze, ébren vagy, és
erősen koncentrálsz, de egy hamis álmot kergetsz. Az egész emberiség
ébren álmodik, és foglya egy világnak, amely nem is létezik. Egy olyan
világegyetemet álmodunk magunknak, amely tele van számokkal és
statisztikai adatokkal, csak a természetet vagyunk képtelenek objektíven
szemlélni. A dolgok szétszálazhatatlan szövetét, amely pillantásunk
elől mindig rejtve marad, úgy próbáljuk mégis kibogozni, és azután a
szálakat egymás fölé – vagy mellérendelni, hogy a csúcsokba mindig
magunkat helyezzük. Szimbólumokról és apró részletekről értekezünk,
amiket létezőknek kiáltunk ki, levezetéseket és hierarchiákat
fabrikálunk, közben pedig eltorzítjuk az időt és a teret. A dolgokat
mindig látnunk kell ahhoz, hogy megérthessük őket, de abban a
pillanatban, amint láthatóvá tettük, eltüntetjük az értelmünk elől. Nézz
bele a sötétségbe, Karen! Az élet ősoka sötét. A sötétség félelmetes.
Egyáltalán nem! Csak kioltja látható világunk koordinátáit. Ez ennyire
rossz? A természet objektív, és telve van sokszínűséggel! Csak az
előítéleteink szemüvegén keresztül szegényedik el, mert mi a kellemes és
a kellemetlen szerint ítélünk. Az erős fényben mindig csak magunkat
ismerjük fel újra és újra.
Frank Schätzing
Oldal ajánlása emailben
X