Álmok,álmodozás..

2011 március 22. | Szerző: evasteer

 Ébren vagyok. Hát persze, ébren vagy, és
erősen koncentrálsz, de egy hamis álmot kergetsz. Az egész emberiség
ébren álmodik, és foglya egy világnak, amely nem is létezik. Egy olyan
világegyetemet álmodunk magunknak, amely tele van számokkal és
statisztikai adatokkal, csak a természetet vagyunk képtelenek objektíven
szemlélni. A dolgok szétszálazhatatlan szövetét, amely pillantásunk
elől mindig rejtve marad, úgy próbáljuk mégis kibogozni, és azután a
szálakat egymás fölé – vagy mellérendelni, hogy a csúcsokba mindig
magunkat helyezzük. Szimbólumokról és apró részletekről értekezünk,
amiket létezőknek kiáltunk ki, levezetéseket és hierarchiákat
fabrikálunk, közben pedig eltorzítjuk az időt és a teret. A dolgokat
mindig látnunk kell ahhoz, hogy megérthessük őket, de abban a
pillanatban, amint láthatóvá tettük, eltüntetjük az értelmünk elől. Nézz
bele a sötétségbe, Karen! Az élet ősoka sötét. A sötétség félelmetes.
Egyáltalán nem! Csak kioltja látható világunk koordinátáit. Ez ennyire
rossz? A természet objektív, és telve van sokszínűséggel! Csak az
előítéleteink szemüvegén keresztül szegényedik el, mert mi a kellemes és
a kellemetlen szerint ítélünk. Az erős fényben mindig csak magunkat
ismerjük fel újra és újra.

Frank Schätzing