azt éled,amire figyelsz..

2011 március 8. | Szerző: evasteer |

	“A legjobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen: rá sem gondolni! Mit jelent ez? Hogy mindig ott vagy, ahová figyelsz. Ha elfoglalja magát az ember olyasmivel, ami a figyelmét leköti – nem fáj a fájdalom. Azt éled, amire figyelsz. Az erős fájdalomnak azért van hatalma fölötted, mert iszonyatos erővel magához rántja a figyelmedet. Nem tudsz másra figyelni csakis a fájdalomra. Nem tudsz és nem is akarsz. Tehetetlenül nézed s nem tudod levenni róla a szemedet. Elbűvölt a kín. Magához rántotta a figyelmedet a fájdalom – és képtelen vagy azt akarni, hogy ne fájjon… “Nem gondolni” valamire nem lehet – de helyette valami másra gondolni, méghozzá nagyon erősen: lehet. Nagy bajok esetén mindig igyekszem uralni a figyelmemet. Én nem engedem magam arra gondolni, amire az önsajnálatom, a gyengeségem és a bennem síró gyerek akar. A gondolkodásunk ugyanis irányítható. Eltéríthető. Éppen az erős figyelem által. Másra összpontosítható. Vagyis a gondolatunk uralásának titka nem az, hogy mire gondolunk – hanem hogy mire figyelünk. A fájdalomra csak addig van értelme figyelni, amíg termékeny és gazdagít. Onnan kezdve, hogy értelmetlenül gyötör, jogom van megszabadulni tőle. Jogom van máshová nézni, mint ahol a sebem van. Jogom van derűsnek lennem, ha bajban vagyok. Kinevetni a végzetet. Jogom van fölfelé nézni. Az égre, a sűrű felhők mögött látható egyetlen csillagra – ha odalent vihar, eső vagy áradás van… Ilyenkor tanul meg az ember élni, reménykedni, nem félni, nem összetörni – s főleg önmagába kapaszkodni. Nincs erősebb társam, mint önmagam. És sohasem arra gondolok, ami lehúz – hanem arra, ami fölemel. “Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen: rá sem gondolni!” Ez az én morfiumom. / Müller Péter: Varázskő /