Az út felén túl..

Az út felén túl…



“Ha elkerülted már az ötven évet a lelked gyakran tűnt időkbe téved.

A dolgaidban tartod még a rendet, de egyre inkább áhítod a csendet.

Már nem vársz rangot, címet, hatalmat és nem mész fejjel valamennyi falnak. Már tiszteled az évgyűrűt a fában és hinni tudsz

a mások igazában. Már reméled, hogy nem hiába éltél, mit szóval

szóltál, vagy tettel beszéltél. Nem maradt hang a semmibe kiáltó,

ha nem is lettél irányjelző zászló. A magad helyén álltál lendületlen,

szélben, viharban, ködben, szürkületben. A tieidnek maradtál a béke

a nyitott ajtó biztos menedéke. Ha elkerülted már az ötven évet, már

nem hiszed, hogy adósod az élet. Csak azt érzed, hogy
tiéd az adósság, mert kevés volt a salakmentes jóság. A mindent adó,
semmit vissza váró a minden próbát derekasan álló. Mely sosem számol
szüntelen csak árad, örökös fölény és örökös alázat.

Ha elkerülted már az ötven évet s mind ezt beláttad és mind ezt

megélted. És be tudsz állni a legszürkébb helyre, már Te lehetsz

a sorsod fejedelme!”